|
A kontaktlencsék rövid története |
|
Leonardo da Vinci idejében a XV-XVI. században jelentek meg az első elméletek a látás kontaktlencsével való korrigálásáról. A XVIII. században alkották meg az első olyan lencsét, amely közvetlenül a szemfelszínnel érintkezik. Ezt egy angol fizikus és egyben orvos tette meg, aki saját magán próbálta ki az eszközt, Thomas Youngnak hívták.
|
|
Bővebben...
|
|
Rövidlátás, távollátás (túllátás) |
|
(másnéven: myopia, hypermetropia)
Az éleslátás feltétele, hogy a tárgy pontjairól érkező fénysugarak a szembe kerülve, annak törőközegein (szaruhártya, csarnokvíz, lencse, üvegtest) áthaladva, irányukat megváltoztatva, az ideghártyán (retinán) egyesüljenek képpontokká. A szem össztörőereje kb. 66 dioptriás konvex lencse törőerejének felel meg. Ép fénytörésű, emmetropiás szemben az össztörőerőnek és a szemtengely hosszának (normálisan 24 mm) helyes arányban kell lennie, mert ha bármelyik csökkent, vagy fokozott, a gyújtópont nem eshet az ideghártyára. Ha a végtelenből jövő, idealizált, párhuzamos sugarak a nyugalmi állapotban lévő szemben nem az ideghártyán egyesülnek éles képpé, hibás fénytörésről, ametropiáról beszélünk.
|
|
Bővebben...
|
|
Az alkalmazkodóképesség korral párhuzamos csökkenése 40 éves kor felett válik nyilvánvalóvá, ezért öregszeműségnek, presbyopiának nevezzük.
Oka a lencsében van. A lencsében a lencse ekvátorán lencserostokká átalakuló fiatal sejtek a felszínen helyezkednek el. Az elöregedő rostok egyre mélyebbre kerülnek, összepréselődve elvesztik a rugalmasságukat és a rigidebb lencsemagot alakítják ki. A lencsemag fokozatosan egyre nagyobb lesz, de a lencse vastagsága is fokozódik a korral. Ennek a fiziológiás folyamatnak a következménye az alkalmazkodóképesség csökkenése, ami tulajdonképpen már csecsemő korban elkezdődik, de csak 40-45 éves korban okoz panaszokat. Kisgyermekkorban ugyanis a lencse kb 14 dioptriányit képes alkalmazkodni, vagyis közelpontja 7 cm-re van, de 45 éves korban már csak 4 dioptriányit, és 60 éves korban 1 dioptriányit.
|
|
Bővebben...
|
|
másnéven: astigmia)
Az asztigmia magyar elnevezése nem egységes. Sokan ezt az állapotot nevezik "szemtengelyferdülésnek", mások ezt a szót a kancsalság megnevezésére tartják fenn.
Mivel ennek fénytörési hibának érzékletes magyar fordítása nincsen, a továbbiakban a más európai nyelvekben is elfogadott, görög eredetű, astigmia elnevezést használjuk. Ez a rövidlátóság és a túllátóság mellett a harmadik leggyakoribb fénytörési hiba. Az astigmiás szem a párhuzamos fénysugarakat egyetlen pontban sehol sem gyűjti össze, hanem a különböző meridiánokban beeső sugarakat - a szemgolyó felszínén éppúgy meridiánokban tájékozódunk, mint a földgömbön - ún. gyűjtővonalakban egyesíti.
Az astigmiás szem szaruhártyája (néha a szemlencse felszíne), az élettani állapottól eltérően, nem tökéletes gömbfelszín, hanem olyan, mintha egy kissé leeresztett gumilabdát két ujjal összecsippentenénk: ez így az egy átmérő irányában domborúbb, egy másik átmérő irányában kevésbé domború lesz. Az erősebb görbületű tengely irányában áthaladó sugarak előrébb, a gyengébb görbületű tengelyben áthaladók hátrébb egyesülnek gyűjtővonalakban. Az astigmia mértékét ugyanúgy dioptriában adják meg, mint a rövidlátás vagy a távollátás esetében.
|
|
Bővebben...
|
|
|
|
|
|
Tudástár
