Kontaktlencse webáruház

Túllátás
Fiatal korban, amíg a lencse rugalmas, a szem alkalmazkodással - a lencse domborúbbá válásával - növeli a törőerejét, így előrehozza a keletkezett képet az ideghártyára, az egyén élesen lát. Ezt hívják fakultatív hypermetropiának. Ehhez azonban a sugárizom állandó összehúzódására van szükség. Az ilyen szem távolra nézéskor sincs nyugalomban, akkor is alkalmazkodnia kell az éleslátáshoz. Az állandó alkalmazkodás miatt a túllátó beteg már el sem tudja lazítani teljesen a sugárizmát. Ez fáradásos jellegű panaszokhoz vezet, pl.: fejfájás, rossz közérzet, időnként jelentkező homályos látás. A fénytörési hibának így rejtve maradó részét a sugárizom atropin cseppel való bénításával deríthetjük ki.

Idősebb korban a lencse merevebbé válásával, a sugártestest kifáradásával az alkalmazkodási (akkomodációs) szélesség beszűkül. A beteg azzal a panasszal fordul szemorvoshoz, hogy közelre nem lát élesen. Az ilyen betegnél korábban jelentkezik az öregszeműség (presbyopia), korábban lesz szüksége olvasószemüvegre.

Az alkalmazkodás szoros kapcsolatban van a konvergenciával, a szemek összetérítésével. Egy normál szemű egyén, ha közelre néz, a fixálás távolsága szerint alkalmazkodik, domborúbbá válik a lencséje és konvergál, a két szem tengelye nagyobb szöget zár be. A két funkció anatómiai kapcsolatát idegpályák képviselik. A kapcsolat nem szoros. Amennyiben ez a kapcsolat szorosabb, akkor már kis fokú alkalmazkodás is a szemek összetérítését okozza. Így alakul ki az ún. akkomodatív kancsalság. A hypermetrópia mértékének fontos szerepe van a kancsalság kiváltásában. Kis fokú, fakultatív hypermetropia esetén még nem lép be a konvergencia reflex, közepes, relatív hypermetrópia esetén a beteg csak kancsalítás árán lát élesen, a kétszemes együttlátás csak homályos látással lehetséges. A relatív hypermetropiások közül csak azok válnak kancsallá, akiknél az éleslátás kényszere fölülmúlja a kétszemes együttlátásét. Nagymértékben (6-8 D-n felüli) túllátó szemű egyének általában igénybe sem veszik az alkalmazkodást, így nem válnak kancsallá (absolut hypermetropia). Közelre állítják be a fénytörésüket, bemerevedik a sugártest. A távoli látásélesség vizsgálatánál törési rövidlátókhoz hasonlítanak.
A túllátó szemek általában kisebbek, az elülső csarnok sekélyebb, a csarnokzug szűkebb, ami zárt zugú zöld hályog kialakulására hajlamosít.

Rövidlátás
A kis (0-4 D) és közepes (4-8 D) fokú rövidlátók közelre élesen látnak, de legfőbb panaszuk, hogy távolra homályosan látnak.
Progresszív myopiában a szemgolyó hosszabbodása a növekedés befejeztéig tart. Iskolás korban évente 0.5 dioptria romlás várható. Az 5 éves korban mért fénytörés prognosztikai jelentőségű. Ha ebben a korban a fénytörés +0.5 és +1.5 dioptria között van, ép fénytörésű (emmetrop) szem kialakulása valószínű felnőtt korra. Ha a mért érték +1.5 dioptriánál nagyobb, túllátás, ha +0.5 dioptriánál kisebb, rövidlátás jellemzi a felnőtt szem fénytörését. Malignus myopiában a szemgolyó hosszának növekedése 40-50 éves korig is eltarthat. A rövidlátó populáció 30%-ának 6,0 dioptriánál nagyobb a fénytörési hibája.Az ilyen szemek hátsó szegmentuma tágult elsősorban. Az elülső részek méretei teljesen normálisak lehetnek. A szemgolyó hátsó szegmentumának progresszív tágulása miatt az ínhártya elvékonyodik, körülírt tágulatok jönnek létre. Az érhártya sorvad, az ideghártya külső rétege ezeken a helyeken elpusztul. Ha ez az éleslátás helyét, a sárgatestet is érinti, a látás visszafordíthatatlanul, kifejezetten megromlik. A beteg elveszíti centrális látását, olvasni sem tud, csak a viszonylagosan megmaradt perifériás látása alapján képes tájékozódni.

Az üvegtest sem egészséges, szerkezete elfolyósodik, emiatt úszkáló homályokat lát a beteg, ami a közeli távolpont miatt rendkívül zavaró lehet.

Az ideghártya perifériás degenerációja és az üvegtest elfajulása miatt szakadások keletkeznek az ideghártyán. Emiatt ideghártya leválás következhet be mely a rövidlátók 9%-ánál kialakul. Tünetei: villámlátás, hirtelen jelentkező úszkáló homályok látása, egy idő után perifériás látótér kiesés, mely a centrum felé tartva nő, vagy hirtelen jelentkező sötétség.

Rövidlátókon a nyitott zugú zöld hályog gyakoribb. Az ilyen zöld hályogos betegek körülbelül 14%-a nagyfokú rövidlátó. A 10 D-nál nagyobb rövidlátók 3%-a szenved nyitott zugú zöld hályogban.